Magyar: A felvétel 2013. december 2 -án készült. Magyar tajtékpipa - Buda, 1791. Németül meerschaum, franciául écume de mer. Angolul: A smoking pipe carved from meerschaum. A tajték szepiolit, magnézium-hidro-szilikát. (Mg4Si6O15(OH)2.6H2O). A szálas agyagásvány könnyű, a Fekete tengeren a víz felszínén is előfordul. Németül meerschaum, franciául écume de mer. Főleg Kis-Ázsiában bányásszák, a közép-törökországi Eskisehir városának környékén. Emellett előfordul Görögországban (Thíva, ismertebb nevén Thébai városához közel, valamint Euboea és Samos szigetén is), továbbá Morvaországban (Moravsky Krumlov aka Mährisch Kromau vidékén), Francia- és Spanyolországban, valamint szórványosan az USA pár államában (Pennsylvania, Dél-Karolina és Utah) is. Törökország az 1970-es évektől kezdve beszüntette a tajték exportját, hogy megerősítse a helyi ipart, a nemzetközi gyártók így újabb lelőhelyeket kerestek. Ezek közül a legismertebb a tanganyikai Amboseli-tó vidéke. A viszonylag nagyszámú lelőhely azonban sem mennyiségben, sem minőségben nem vetekszik a török tajtékokkal. A tajtékot a 18. század elejétől kezdve használják pipa és szipka gyártására. Ezt megelőzően főleg kisebb szobrokat, emléktárgyakat, illetve Szomáliában és Dzsibutiban ún. dabqaad-okat, tradicionális füstölőket készítettek belőle. A 19. század közepétől tajtékbetétes gyökérpipák, valamint ugyancsak betétes calabash-ok is készülnek. Magyarországon az 1800-as években rendkívül népszerűek voltak a magyar tajtékok. A hagyomány szerint az Esterházy hercegi birtokon élt egy suszter, valamikor az 1700-as években. Eszterházy herceg, aki ajándékba kapott egy nagy tajtéktömböt, azzal bízta meg, hogy faragjon belőle egy sakk-készletet. Mivel kimaradt egy szép darab, s a suszter pipás ember volt, gondolt egy merészet, s míves pipát metszett belőle. A pipa annyira szépre sikeredett, hogy elhatározta, a hercegnek ajándékozza, aki a megfelelő körökben büszkélkedett el vele, ezzel pedig divatba hozta a tajtékpipát. A tajték vízben megpuhul, így könnyen faraghatóvá válik, ezért is volt lehetséges, hogy bonyolult motívumok is megjelenhettek a tajtékpipákon. A frissen kitermelt ásványt falazott gödrökbe helyezik, alaposan meglocsolják vízzel, mikor pedig pépessé válik, állni hagyják. Ezalatt a pép forrni kezd. Ismét locsolják, majd sárgaréz formába nyomják, s ott állni hagyják. Pár nap múltán kifúrják, a száradás után kemencében kiégetik, majd a teljes kihűlés után kiveszik, végül tejben kifőzik, lenolajjal és viasszal kezelik, csiszolják, bőrrel kifényesítik. Ha a kő túlságosan nedves lesz, akkor a kiszáradásnál összehúzódik, megrepedezik. Így inkább többször áztatják. Száradás előtt megmunkálható, ekkor késsel, fűrésszel formálják. Bécsben és Pesten fehér olvasztott viaszba helyezték, majd pallérfölddel (kréta márgával) és oltott mésszel dörzsölték be - e kezelés teszi lehetővé, hogy használat során egyenletesen barnuljon a pipa. Az esztergályozás, metszés során keletkezett forgácsot is felhasználják később: ezeket a darabokat vízben megfőzik, kevés anyaggal elkeverik, majd formákban öntik és préselik. Az így előállított pipák jóval olcsóbban az egy tömbből faragottakénál. Források: Magyar Nemzeti Múzeum Dohányzástörténeti Gyűjtamény http://www.mnm.hu/hu/magun/mag_gyujtemeny_tortar23.html Tajtékpipa http://www.gallwitz-pipa.hu/magazin/entry/a-tajtekpipa pipaklub.hu mineral.hermuz.hu smokershaven.com